Kliens és pszichológus kapcsolatáról
A pszichológus és a kliens viszonya különleges. Az utóbbi olyan szövetségest kap, aki, ahogy mondani szoktuk vadidegen, de mégis az ő boldogságáért dolgozik és speciálisan erre van felkészülve. Ez a kapcsolat egy biztonságos tér, ahol mindenről "ér" beszélni, és hát ajánlatos is. Nem önmagáért van, hanem egy konkrét cél érdekében jön létre. A konzultáció "stratégiai" célja, hogy a kliensnek ne legyen rá szüksége a továbbiakban. Lényegében a megszűnéséért dolgozunk benne.
Mi fog történni, hogyan és miért?
AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS
Az első alkalom elején röviden megbeszéljük a kereteket: mikor fogunk találkozni (ez általában heti egy alkalom), hogyan tudunk kapcsolatba lépni ülések között, mik a titoktartás szabályai, általánosságban mi a pszichológiai beavatkozás folyamata és hogyan és mikor zárul le. Tisztázzuk, hogy ha sikeresek leszünk akkor együtt leszünk azok: a konzultáció közös munka ahol a pszichológus és a kliens egyaránt erőfeszítéseket tesz és felelősséggel bír az eredményért. Ezután rátérünk a lényegre: miért keresett fel? Az első órán elkezdjük körülírni a problémát, ami miatt most döntött úgy, hogy külső segítséget vesz igénybe.
HOGYAN HALADUNK?
Néhány alkalom után kialakul egy részletes megértés a panaszáról, annak okairól és következményeiről a mindennapokban, így meg tudjuk határozni a célt, amiért dolgozunk. A továbbiakról azt tudom mondani, hogy minden egyes kliens esete egyedi. Mindegyikük külön odafigyelést és neki megfelelő beavatkozási módot igényel. Mindenkivel más mélységben lehet dolgozni: van aki fejlett önismerettel érkezik, látja a helyzetét, de nem látja a kiutat. Vannak akik nehezen látják át a helyzetüket: ők a közös munka során élik meg annak a keserédes izgalmát, hogy megismerjék önmagukat. A munka hossza is változó: vannak olyan akut helyzetek, elakadások, amik pár ülésben feloldhatók, máskor éven túl tart a folyamat.
HOGYAN ZÁRUL A MUNKA?
Együttműködésünk többféleképpen érhet véget. A cél és a leggyakoribb eset is az, hogy Ön és én is úgy érezzük, hogy elértük a kitűzött célt és a jól végzett munka örömével köszönünk el egymástól. Másik eset, ha én úgy érzem, hogy nem tudok (többet) segíteni és ezt megmondom Önnek. Ennek több oka lehet. Van, hogy már elértük a célt, és már csak “megszokásból” járnak hozzám. Egyszerűen azért, mert pozitív élményt nyújtanak a találkozások. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy társalkodónőnek pocsék vagyok, ezért ne fizessen. Fejezzük be az üléseket és menjen, élvezze az új életét. Lehetséges az is, hogy megítélésem szerint a problémája pszichiáter vagy másik pszichológus beavatkozását igényli. Ilyenkor sem folytatjuk, hanem megbeszéljük, hogy ez a helyzet és segítek ilyet találni. Végül akármit is gondolok én az elvégzett munkáról, Ön is érezheti úgy, hogy elérte, amit akart, vagy ellenkezőleg, nem kapta meg, amire számított. Mindkét esetben Ön zárja le a folyamatot – ezt bármikor megteheti..
NÉHÁNY SZÓ AZ ON-LINE ÜLÉSEKRŐL
Sokszor kérdezik, hogy dolgozom-e on-line? Nem. Csak személyes időpontjaim vannak. Kivétel ez alól ha betegség, vagy utazás miatt egy-egy alkalommal nem tudunk találkozni, amikor már van személyes kapcsolat. Ez azért van, mert véleményem szerint a személyes jelenlét elengedhetetlen a hatékony munkához. A személyes ülések védett környezetben zajlanak, ahol senki és semmi nem zavarja meg a figyelmünket. A testbeszéd, az öltözködés, vagy éppen ahogy valaki belép az ajtón, a telefonját a táskájába csúsztatja, könnybe lábad a szeme vagy apró darabokra tépi a kezében lévő papírzsebkendőt mind segítenek megérteni a problémát és eljutni a megoldásig. Ez fordítva is igaz: az én egész viselkedem szintén hatással van klienseimre, akár “ösztönösen”, akár megfontolás alapján, valamilyen céllal cselekszem. Bizonyos eszközök csak a közvetlen tallkozás során használhatók, például amikor a viselkedés változást szerepjátékkal segítjük: “Játssza el mit tesz, mit mond, ha a főnöke nem kínálja hellyel, amikor az irodájába lép?” Mindezeket lehetetlennek tartom egy képernyőn keresztül lebonyolítani - ezért nem dolgozom on-line.